Az utóbbi időben rászoktunk férjemmel, hogy reggel, amikor munkába indul, olykor beülök mellé az autóba és elvisz egy darabon, hogy ahol kiszállok, onnan hazasétáljak (hát igen, nagyon szeretek sétálni).
Első alkalommal az otthonunktól kb. 4 km-re szálltam ki, a következő pár alkalommal 6,5 km-re. Utolsó ilyennél egy jóval nagyobb sétát tettem, ami nagyjából 14 km-re nőtte ki magát. Azonban múlt héten úgy gondoltam, hogy mit nekem ez mind, megkértem, hogy vigyen el Pevensey Bay-ig, ami a lakástól 16 km-re van.
Pevensey egyébként egy kicsi, de annál szebb falu, és hát persze, hogy van saját várromja, ami amúgy gyönyörű, tavaly júniusban meglátogattuk. Itt a környéken szinte minden történelmi helyszín, mivel 1066. október 14-én zajlott a Hastingsi csata, amely a hódító normannok győzelmével zárult és igen fontos esemény az angol történelemben.
Szóval Pevensey Bay-en (középső, alsó kép) kiszálltam az autóból, gyalogláshoz összeraktam magam szépen, aztán elindultam végig a kavicsos tengerparton, mert én a hivatalos England Coast Path útvonalat követtem az alternatív helyett, ami betonozott úton vitt egy kicsit beljebb a házak között. A képen láthattok egy-két kincset is, amit találtam, de csak azt a gyönyörű kagylót hoztam haza, a szivecskés köveket a parton hagytam társaik között. Azt hiszem az élet, a tenger, a természet üzenetét így is értem.
Kb. 1-1,5 óra séta után értem be Eastbourne kikötőjébe, ahol a google térképének hála keveregtem egy kicsit, mire megtaláltam amit kerestem. Közben elhaladtam a kikötői éttermek mellett, az egyik étlapját meg is lestem (ekkor még hajnali 10 óra volt csak), és a reggelik között találtam egy füstölt lazacos, buggyantott tojásos pirítóst. Ez be is indította a fantáziámat, de végül úgy döntöttem (5 percig lamentáltam), hogy nem fordulok vissza, ezt otthon is el tudom készíteni (mai reggeli, jobb középső kép).
Miután kiértem a kikötőből, már látszott, hogy a dagály apadni kezdett, a víz szépen lemosta a kavicsokat a homokról, így egy fél órát élveztem a tenger hűsítő hullámzását.
Aztán kezdett a gyomrom erősen jelezni, hogy ennem kéne, ezért tovább indultam. Végül azért az egyik parti kis büfénél vettem egy muffint és egy jégkrémet, az eladó pedig mosolyogva mondta, hogy "You have a beautiful accent. Where are you from?" (Gyönyörű az akcentusod, honnan származol?). Szóval ha eddig nem lett volna fantasztikus ez a délelőtt, ő még dobott rajta egyet. Valamiért mindig megdicsérik az akcentusomat, tetszik az angoloknak.
Ezután csak élveztem a napfényt (eltűntek a felhők és szikrázott a víz), a sétát, a tenger illatát, majd a belvárosban beugrottam füstölt lazacot és babcsírát venni az ominúzus piritóshoz.
Az úton egyébként sokan jöttek szembe, itt szinte mindenki köszön a másiknak, többen sétáltattak kutyust, az egyik kis labrador kölyköt (14 hetes) meg is simogattam, bár először kicsit szégyenlős volt, de aztán nagyon örült a kényeztetésnek.
Google térkép koordináták:
Pevensey Bay
Pevensey Castle
Sovereign Harbour, Eastbourne
Eastbourne Beach
Eastbourne Pier
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése